Magyar
English
Deutsch
A mátrai betyárok rejtekhelyeként szolgált vulkanikus eredetű üregben szűkösen ugyan, de menedéket találhatott a legendás Vidróczki Márton is.
A legendás betyár
Kevés betyár emlékezete maradt meg annyira élénken, mint Vidróczki Mártoné: mondák, földrajzi helyek őrzik nevét, de az még népdal formájában is fennmaradt. Bár „ténykedésének” alig két éve esett a Mátra területére, mégis ő lett a hegység legismertebb betyárja, akinek legendáját hűen őrizték a helyiek.
A 19. század közepén, Mónosbélen született Vidróczki, apja a káptalan számadó juhásza volt, ami tiszteletet és megbecsülést jelentett. Márton ebben a szellemben nevelkedett, és maga is kondásnak állt, ám 1859-ben besorozták katonának Egerbe. Mint pásztor család sarja, jól értett a fúvós hangszerekhez, így a kürtösök közé került. Egy alkalommal viszont elfújta a Kossuth-nótát, ami tíz évvel a szabadságharc leverése után tiltott dallamnak számított. Emiatt osztrák felettesével összetűzésbe került, és a hadbíróság komáromi börtönfogságra ítélte.
Kalandos szabadulása után szülőföldjére visszatérve kezdődött betyár életútja: a jól ismert bükki erdőkben bujdosott, és maga köré gyűjtötte a számkivetett szegénylegényeket. Néhány év múlva ismét elfogták, és ezúttal a kor egyik legszigorúbb börtönébe, a morva-szász határ közelébe, Terezienstatba zárták. Innen is sikerült megszöknie – állítólag egyik őrét leütve, annak ruhájában menekült meg az erődből –, és ezúttal a Mátrában keresett menedéket.
Ekkorra hírneve már megelőzte, olyan haramiának tartották, aki csak a gazdagoktól rabol, szegényektől soha, ellenségeivel kíméletlen, viszont a segítséget nagylelkűen meghálálja. Legendáját erősítette, hogy a szóbeszéd szerint jóképű ember volt, aki nagy szoknyapecér hírében állt. Személye a Habsburg elnyomás elleni lázadást testesítette meg, szabadságszerető, állhatatos, a társadalmi egyenlőtlenségek ellen harcoló alakja így vált a nép hősévé.
Vulkáni üreg, a menekülők barátja
A Mátrakeresztes határában, az Alsó-vízesés közelében található üreg Vidróczki nevét viseli, bár egyes térképeken Zsivány-barlangként találjuk meg. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy már régebb óta a hegységben bujkáló szegénylegények szálláshelyéül szolgált. A faluhoz közeli búvóhely ideális volt Vidróczki számára is, közel a segítőkész lakossághoz, mégis szabadon, a hatóságok elől menekülve a hegyek oltalmában. Persze nem lehetett túl kényelmes, mivel az üreg alacsony és csupán 5 méter hosszú.
A vulkáni hegységekben, mint amilyen a Mátra, ritka fedezékek a barlangok, amelyek többnyire nem a szivárgó víz hatására jönnek létre, mint a karsztos területeken. Az itt látható kis hasadék kialakulásának lényege, hogy az egykori lávafolyás hőjének következtében vízgőz és gázok szabadultak fel, amelyek nagyobb gázhólyaggá egyesülve üreget hoztak létre a lávatestben. Későbbiekben a fagyhatás és az erózió nyitotta meg a barlangot, és nyújtott menedéket a hegység betyárjainak.
Igaz, a barlang névadója nem sokáig „élvezhette” a mátrai bujdosást, mert vélhetően a bandájában bekövetkezett viszály következtében megölték a mátraverebélyi Zagyva-hídon. Felismerhetetlenségig összekaszabolt testét azonban nehezen azonosították, ezért sokáig élt még a népnyelvben legendás alakja: hol itt, hol ott vélték felismerni.
Tömegközlekedéssel
A Mátrakeresztesen található Pásztó, Ágasvári menedékház buszmegállóba Pásztó vasútállomásáról, illetve a felső-mátrai falvakból érkeznek a járatok.
Megközelítés
A buszmegállótól, illetve a parkolótól a vendéglő melletti hídon induljunk el a P+ jelzésen. Az erdőbe érve az út jobbra kanyarodik, majd nagyjából 500 m múlva leágazik jobbra a PΩ jelzés, amely a barlanghoz vezet (800 m).
Parkolás
A buszmegállóval szemben találunk nagy, ingyenesen használható parkolót.
